278-258

kerek 20 napig no bejegyzés. de várni kellett a kedvre és energiára, s most mindkettő megjött. hadd dicsekedjek el, hogy ez volt az első egész éjjel kimaradós, reggel fél tízre (most) érek haza estém, s valószínűleg a reggelinek és a starbucks kávénak köszönhető, hogy most írok.
az elmúlt napok eseményei:
először is voltam tianjinben, ami egy nagy nagy város közel pekinghez. levegőt nem kaptam, látnivaló nem volt (mivel amúgysem lehetett látni semmit 2 méternél távolabb), az emberek ijesztőek voltak. ezután kezdtem el nagyon megbecsülni a pekingi levegőt és környezetet. ez kb. két hete történt, s mivel mint egyesek tudják, memóriám cseppet szelektív, nem nagyon tudok mást mondani. ja, de. a kfc-ben ettünk, mert ott ettünk és kész, s a wcnél nagy volt a sor, ezért az egyik ott dolgozó mondta az anyukának, hogy menjenek ki a gyerekkel az erkélyre. kimentek az erkélyre és a gyerkőc végre kiereszthette, amit kellett.
na ezenkivül... hol is voltam, mit is csináltam... nagy vonalakban: pekinget járom. áh, igen, utcafesztivál az egyik hutongban. fincsi kajcák, zeneboltok, helyes kis kávézók, utcai árusok. és egyszercsak két lány fényképezőgéppel-ja erről meg eszembe jutott, hogy tianjinben megkértek, hogy mondjuk fel videora kínaiul, hogy szeretem kínát-szóval a két lány lefotózott minket, és kiderült, hogy valami street fashion internetes oldal, úh keresseték a very stylish kis barátotokat:)
szereztem egy új language partnert. 26 éves, human resource manager és legutóbb, mikor találkoztunk, elmentünk együtt a piacra, aztán főzött nekem:)
na és akkor most a lényegre térek, a ma estére, ami miatt nekiálltam írni. az úgy volt, hogy szereztünk kínai barátokat, 20-23 éves gyerkőcök, nagyon szeressem őket. és elmentünk halloweenezni a la bamba nevezetű pubba. ami meglehetősen a szívemhez nőtt. van wc papír, italakció, csocsó, biliárd, zene és fiatal kínaiak. mi kell még? szóval odamentünk, becsiccsentettünk, játszottunk, és gary (a legaranyosabb kínai, a panda család hivatalos tagjává nyilvánítva) hozott magával pár barátot. na most az egyik annyira nem volt normális, hogy még az átlagos, már megszoktam, hogy nem normálison is túltett. elkezdett nekem "magic"et mutogatni, azaz idiótábbnál idiótább trükköket, ami az elején még vicces is volt. csakhogy hajnali háromig üldözött ezzel... mellesleg érdekes volt, hogy vannak emberek,akiknél ugye halloween az jelent valamit. azaz az amerikaiak tényleg beöltöztek és béna vagy épp jobb jelmezekben nyomultak. nem tudom, számomra furcsa, hogy ez nekik természetes. mindegy, hagyjuk, érthetetlen vagyok.
na azután négyen: gary, kevin (kínaiak), masha és én elindultunk, de mint kiderült senki nem akar hazamenni. na hova menjünk? itt már biztos nincs senki, ott fizetni kell, az meg béna, úh kevin (egyszerűen nem tudok megbékülni a választott angol neveikkel) fogott egy taxit, s elvitt minket az egyik ktv-be. ktv=karaoke-placc. és igen, karaokeztunk reggel fél 9ig. olyan igazi japán stílusú karaoke. tehát kaptunk egy szobát, jó nagy bőrfotelekkel , két mikrofonnal, pár hangszerrel (csörgődob:P) és persze itallal. arról hadd ne beszéljek, hogy kevin kicsit vicces alak, és az i will always love you, my heart will go on-tól a kínai popslágerekig megmutatta, mit tud. mellesleg elég jó hangjuk van^^
a kínai gondolkodásról annyit, hogy gary a második, aki megkérdezi, hogy mkinek kék-e a szeme magyarországon; és rájött, hogy úgy nézek ki, mint barbie, úgyhogy azóta úgy is hív
szóval egy jó kis éjszaka mögöttem, és amúgyis minden ok^^
ma este egy szülinapi buli és perdel koncert a mao live houseban, ha minden összejön. de előtte gyújtok szépen egy gyertyát apunak.