304-300

új bejegyzés
újabb szombat, szeptember végefelé járunk és még mindig 30fok, sunshine.
egy hónapba sem telt, találtam magyart...
tegnap este egy másik egyetemről találkoztunk barátokkal, és mik nem vannak, volt velük egy magyar fiú. rendesen meglepődtem. nem tudom, hogy örüljek-e neki...
a klub ahova mentünk...hogy is mondjam, érdekes. egy dj live music-nak számít? ez nem átverés? azzal a tudattal indulsz el, hogy jó kis élő zene lesz, erre vmi szörnyelmes (új szó?) techno, és house. és még drága is. de kaptunk legalább négy kör ingyen valamilyen felest. nem tudom, mire fel. illetve valószínűleg, mert szülinapja volt a placcnak.
aztán taxival vissza wudaokou-ra (az itteni metroállomás és környék neve)és egy jó nagy hamburger a lushban. olyan igazi nem fér bele a szádba- friss paradicsom-hagyma-saláta hamburger:)
kezdenek problémák felmerülni a szobatársammal, lévén nem azonos, még csak nem is hasonló az ízlésünk... még a padlót is meg kellett felezni. arról nem is beszélve, hogy milyen furcsán viselkedik néha. a minap valami szösz volt a hajában és ki akartam szedni. mire megállított: Stop! I'll do it myself, ok?
ok...
vagy ez csak szerintem fura? mindegy, nem ez az egyetlen.
a shopping centerekben az árusok annyira hülyének néznek, hogy vmi hihetetlen. először is a szokásos: hello luká, luká (look, look), aztán mikor rákérdezel, mennyi, a 3 -vagy 4szeresét mondja. csak mert külföldi vagy. még akkor is, ha kínaiul beszélsz hozzá, és egyáltalán egy olyan helyen vagy, ahova nem, vagy nem nagyon járnak turisták. szval egy idő után felmegy a pumpa...
de mostanra már kitapasztaltam, miért mennyit lehet adni. például egy cipő, amiért 150-et kérnek általában(néha van képük 200at mondani), szval annak a kínai ára 50. hasonlóképp más ruhadarabokkal, vagy bármivel.
ja igen, voltam egy "állásinterjún". 15 percig tartott. disney english training centerben ovisokat tanítani. másnap mentem volna próbanapra, erre kapok egy smst, bocsi, már más jön ma, majd októbertől kell ember megint... oké, tisztában vagyok vele, hogy a tapasztalataimról nem kellett volna igazat mondani... majd legközelebb.